1821-ben derült fény a Komárom vármegyei tisztviselői kar számára arra, hogy a tatai járás aladószedője, Németh Antal, valamint az udvardi járás aladószedője, Petényi Mihály komoly mulasztást követett el hivatalában. A két aladószedő jelentős öszegekkel nem tudott elszámolni. A vármegye vizsgálatot indított az ügyben, melyből kiderült, hogy az aladószedők több településen a kirótt adónál nagyobb összegeket szedtek be, illetve meghamisították az ezzel kapcsolatos iratokat.

Németh Antal 1817-ben lépett a vármegye szolgálatába. A főispán több pozícióra is jelölte az 1817. október 21-én tartott tisztújításon, így a tisztújítási jegyzőkönyvben neve ott szerepel a gesztesi járás másodalszolgabírói tisztségére jelöltek között, illetve a gesztesi és a tatai járás aladószedői tisztségére jelöltek között. Mindhárom tisztségre a tisztújító közgyűlésen megjelent nemesek választották meg az alkalmasnak vélt személyt, közfelkiáltással. Németh Antal a gesztesi másodalszolgabírói, illetve gesztesi aladószedői tisztséget nem nyerte el, a tatai járás aladószedőjének azonban megválasztották.

Petényi Mihály 1794-ben kezdte meg pályafutását a vármegyében. 12 éven keresztül, 1806-ig tiszteletbeli esküdt volt az udvardi járásban. A tiszteletbeli hivatalokra a főispán nevezett ki személyeket, ezek a tisztségek fizetséggel nem jártak, azonban komoly társadalmi presztízst jelentettek. A tiszteletbeli esküdti hivatal valójában a legalacsonyabb vármegyei tisztségnek tekinthető, lényegében a hivatali karrier belépő szintje volt a megye vezető rétegébe kevésbé beágyazott családok tagjai számára. A legjelentősebb családok tagjai ugyanis jellemzően magasabb pozícióban kezdték meg pályájukat. Petényi Mihályt az 1799-es tisztújításon az udvardi járás másodalszolgabírói pozíciójára jelöli a főispán, azonban nem választják meg. A következő tisztújításon, 1806. október 8.-án aztán az udvardi járás aladószedőjének jelöli, erre a hivatalra magválasztja a vármegye. Ezt követően 1810-ben és 1817-ben is megválasztják ugyanerre a pozícióra, más tisztségre pedig nem is jelölik. 1817-ben azonban a főispán táblabírává nevezi ki. A megyei táblabíróság a korszakban önmagában hivatallal és fizetéssel nem járt, a cím azt fejezte ki, hogy a megye közössége tiszteli az adott személyt.[1]

Mindkét személy vármegyei karrierje véget ért azonban 1821. május 7.-én, amikor a vármegye indítványára Nádasdy Mihály főispán eltávolította őket az aladószedői hivatalból.

Az ügy kirobbanása

Németh Antallal szemben az 1819. augusztus 31-én tartott közgyűlésen emelt panaszt a vármegye. Ekkor Bóday János főadószedő jelentette, hogy az 1817-1818-as évekre vonatkozó megyei számadást azért nem tudja beterjeszteni a számvevői hivatalhoz, mert Németh Antal még nem adta be a tatai járásra vonatkozó számadást, pedig ő többször felszólította erre. A közgyűlési jegyzőkönyv rögzítette, hogy a megye kérni fogja Nádasdy Mihály főispánt, hogy az aladószedőt keményen megfedje. Egyúttal azt is jelezték, hogy Németh Antal ezen a gyűlésen nem vett részt, holott az a hivatallal járó kötelessége lenne.[2]

1820 júniusában aztán egy levél érkezett az alispánhoz a Helytartótanácstól, amiben jelezték, hogy a Komárom vármegyéből beszedett hadiadó között egy hamis 20 forintos bankjegyet találtak. Az alispán elrendelte, hogy a megye adószedői különös figyelmet fordítsanak a hamis bankjegyekre, egyúttal felszólította Bóday főadószedőt, hogy Németh Antal kasszáját külön vizsgálja, meg hiszen a megye már tapasztalta, hogy hivatalában pontatlanul jár el.  A főadószedő a járás főszolgabírója, Konkoly-Thege László és Nyikos Benjámin esküdttel együtt végezte el a vizsgálatot.[3] Október 26-án tett jelentésük szerint a járás éves hadi- ás háziadója 74.503 forintot tett ki, az aladószedő még mindössze 19.178 forintot szedett be, ráadásul a háziadóra vonatkozó részletes jegyzékeket többszöri felszólításra sem mutatta be. Az alispán ezért küldöttséget rendelt ki a tatai járásba, melynek az említett főadószedőn, főszolgabírón és esküdten kívül Thaly Zsigmond is tagja lett. A küldöttség feladata az volt, hogy a járás települései és az aladószedő jegyzékeit összevessék.

November 11-én a küldöttség arról tett jelentést, hogy a háziadóra vonatkozó jegyzékeket Németh Antal továbbra sem mutatta be, azonban a hadiadóra vonatkozó iratokat a községek jegyzékeivel összevetve Agostyán és Tardos települések esetében eltéréseket találtak. Agostyán esetében a falu iratai szerint 150 forint adót fizettek be, míg az aladószedő csak 120 forintot jegyzett fel. Itt azonban kiderült, hogy a falu iratai hibásak, ugyanis a település elöljárói elismerték, hogy valóban 120 forintot fizettek, és csupán egy elírásról van szó. Tardos esetében azonban a falu iratai 500 forint befizetett adót rögzítettek, míg az aladószedő jegyzéke szerint a falutól még nem szedett be semmit. Ebben az ügyben azonban nem elírásról volt szó, ezért Németh Antalt kötelezték rá, hogy az összeget fizesse be.[4]

Az 1821. február 28-i közgyűlés jegyzőkönyve arról tudósít, hogy Németh Antal továbbra sem adta be a háziadóra vonatkozó jegyzéket, ezért számadásait vizsgáló bizottság a járásra kirótt adót összevetette a Németh Antaltól a megyei főpénztárba beérkezett összeggel. A különbözet 11.565 forint volt, melyet hiányként kezeltek. Az alispán azonnal felfüggesztette Németh Antal hivatalviselését, és ideiglenesen Závody Ferenc számvevőre bízta a tatai járás aladószedői feladatainak ellátását. Závody és Konkoly-Thege László feladatává tette azt is, hogy Németh Antaltól mindenképp szerezzék meg a háziadóra vonatkozó számadást. A megye értesítette a főispánt is az esetről, kérve, hogy rendelkezzen a hivatal betöltéséről.[5]

A március 22-én tartott közgyűlésen az alispán ismertette udvardi járásba tartozó bagotai nemesek által írt levelet, mely szerint egyes jobbágyaiktól az évre kirótt adót többször is beszedték a megyei hajdúk. Állításukat iratokkal is bizonyítani tudják. Kissé talán jóhiszeműen a levélben azt feltételezik, hogy ennek oka az lehet, hogy az Petényi Mihály, az udvardi járás aladószedője nem személyesen, hanem hajdúi által szedi be az adókat, akik visszaélnek ezzel a helyzettel. Ugyanakkor az alispán a Németh Antal ügyeit vizsgáló bizottságot kiküldte az udvardi járásba, hogy Petényi kasszáját és számadásait is megvizsgálja. Természetesen a másodalispán és a főadószedő mellett a járásban illetékes udvardi főszolgabírót, Kürthy Lajost, és Heldt Ignác udvardi esküdted tette a bizottság tagjává.

A szankciók

A Németh Antal ügyeit vizsgáló bizottság végleges jelentését április 7-én tette meg, miszerint a tatai járás aladószedője 8.222 forinttal károsította meg a megyét. Ennek megtérítésére kötelezték, birtokait pedig zár alá vették, apjának és feleségének pedig kezességet kellett vállalnia saját birtokaikkal.

A Petényi Mihály ügyét vizsgáló bizottság jelentését az 1821. május 7-i közgyűlésen olvasták fel, a jelentés azonban már korábban megszületett, hiszen ekkor már a főispán ezzel kapcsolatos rendelkezéseit is közöltél. A jelentés szerint Petényi Mihály 7.961 forinttal nem tudott elszámolni.[6]

1821. május 7-én a főispán mindkét aladószedőt véglegesen eltávolította hivatalából. Újabb tisztségre sosem jelölték őket, a vármegye vezetésében már nem kaptak szerepet. Ugyanakkor érdemes megjegyezni, hogy 1828, egy ifjabb Petényi Mihály nevezetű személyt táblabíróvá nevezett ki a főispán.[7] Egyelőre nem tudjuk, hogy ő az aladószedőnek fia, vagy más rokona lehetett-e, hiszen a vármegyei iratok sok esetben távolabbi rokonok megkülönböztetésére is használták az „ifjabb” és „idősebb” jelzőket. Azonban a két személy minden bizonnyal rokonságban állt egymással.

A két aladószedő más módon rendezhette tartozását. Petényi Mihály kérvényezte, hogy hosszú megyei szolgálatára való tekintettel a vármegye adjon haladékot számára az összeg lefizetésére. Ezt engedélyezték számára. Kezdetben csupán néhány hónapot kapott a törlesztésre, de a határidőt időről időre kitolták, eközben Petényi részletekben visszafizette a pénzt. Az 1830. június 1.-i közgyűlés jegyzőkönyve rögzítette, a volt udvardi aladószedő végleg rendezte tartozását.

A vármegye szolgálatában csupán néhány éven át működő Németh Antal birtokait azonban azonnal zár alá vették, és hamarosan évtizedekre el is zálogosították azokat, ingóságait pedig elárverezték. Ez azonban nem fedezte a teljes összeget. Az eljárás idején apja meghalt, így a tőle örökölt birtokrészek is elzálogosításra kerültek. 1832-ben vagy 1833 első hónapjaiban azonban Németh Antal is elhunyt, így felesége, Sebestyén Mária örökölte meg adósságot, melyből ekkor 874 forint volt hátra.[8] Ezzel kapcsolatban 1833. június 1.-én tesz utoljára említést a vármegye, ezt követően a tatai aladószedő kifizethette az összeget.

Források és irodalom

Nyitrai Állami Levéltár A.XI.1. Közgyűlési jegyzőkönyvek. X. kötet.

Bognár Péter-Schmidtmayer Richárd-Stegmayer Máté: Komárom vármegye archontológiája (1713-1849) Tata. 2024.

[1] Bognár-Schmidtmayer-Stegmayer 2024. 252. 266.

[2] Nyitrai Állami Levéltár A.XI.1. Közgyűlési jegyzőkönyvek. X. kötet. 1819.VIII.31. 482-483.

[3] Nyitrai Állami Levéltár A.XI.1. Közgyűlési jegyzőkönyvek. X. kötet. 1819.VIII.31. 482-483.

[4] Nyitrai Állami Levéltár A.XI.1. Közgyűlési jegyzőkönyvek. X. kötet. 1819.VIII.31. 482-483.

[5] Nyitrai Állami Levéltár A.XI.1. Közgyűlési jegyzőkönyvek. X. kötet. 1819.VIII.31. 482-483.

[6] Hogy legyen viszonyítási alapunk, itt érdemes lehet megjegyezni, hogy egy aladószedő éves fizetése a korszakban 150 forint volt.

[7] Nyitrai Állami Levéltár A.XI.1. Közgyűlési jegyzőkönyvek. X. kötet. 1819.VIII.31. 482-483.

[8] Nyitrai Állami Levéltár A.XI.1. Közgyűlési jegyzőkönyvek. X. kötet. 1819.VIII.31. 482-483.